Önbizalom és kreativitás – a két elválaszthatatlan fogalom
Mindannyian kreatív lények vagyunk. Már gyerekkorunkban megmutatkozik ez a készségünk, amikor a legegyszerűbb eszközökkel is csodálatos alkotásokat hozunk létre. Rajzolunk, festünk, építünk, barkácsolunk, énekelünk, táncolunk. Ezek az őszinte, önfeledt kreatív megnyilvánulások azonban sok embernél később, felnőttkorban elhalványulnak, háttérbe szorulnak. Mi az oka ennek? Mi gátolja meg, hogy kreatív énünket továbbra is szabadon kifejezhessük?
A válasz kulcsa az önbizalom. Sokszor félünk megmutatni, amit létrehoztunk, mert nem vagyunk biztosak benne, hogy az valóban jó, értékes, vagy legalábbis elég jó ahhoz, hogy mások is megcsodálják. Felmerül a kérdés: mi áll ennek a bizonytalanságnak a hátterében? Honnan ered ez a szorongás, ami visszatart attól, hogy büszkén felvállaljuk kreatív tevékenységeinket?
A külső és belső elvárások hálójában
Gyermekkorunkban a szülők, pedagógusok és kortársaink visszajelzései alapozzák meg az önértékelésünket. Ha dicsérik, bátorítják a kreativitásunkat, az pozitív megerősítést ad, és növeli az önbizalmunkat. Ha viszont kritika, negatív visszajelzés ér minket, az megingathatja az önképünket, és gátlásossá, bizonytalanná válhatunk.
Felnőttként sem tűnnek el ezek a külső elvárások. A munkahelyen, a barátok, ismerősök között, sőt, sokszor a saját családunkban is megjelennek az elvárások arra vonatkozóan, hogy mit és hogyan kellene csinálnunk. Ezek a társadalmi nyomások, szerepelvárások fokozatosan belénk épülnek, és öntudatlanul is befolyásolják a döntéseinket, cselekvéseinket. Folyamatosan azon dolgozunk, hogy megfeleljünk ezeknek a külső mércéknek, és ez aláássa az önbizalmunkat.
Ráadásul a mai digitális, képalapú világban fokozott nyomás nehezedik ránk, hogy tökéletes, megtervezett, esztétikus alkotásokat hozzunk létre, és azt aztán meg is osszuk a közösségi médiában. Ez a légkör arra késztet minket, hogy állandóan összehasonlítsuk magunkat másokkal, és kétségbe vonjuk a saját értékeinket.
A belső kritikus hang
A külső elvárások mellett sokszor a saját magunk által támasztott követelmények is gátolják a kreatív önkifejezést. Belső kritikus hangunk állandóan értékeli, minősíti, bírálja a munkánkat, és ennek következtében nem merjük felvállalni, megmutatni, amit létrehoztunk.
Ez a belső kritikus attitűd a gyermekkorban gyökerezik. Ha kiskorunkban nem kaptunk elég bátorítást, dicséretet a kreativitásunkra, akkor idővel magunk kezdjük el szigorúan megítélni a saját teljesítményünket. Elvárjuk magunktól, hogy tökéleteset hozzunk létre, és ha ez nem sikerül, akkor leértékeljük, elvetjük az alkotásainkat.
Ráadásul a mai társadalomban is egyre inkább az a tendencia, hogy a tökéletességre, a hibátlanságra törekszünk. A közösségi médiában látott, gondosan megrendezett, retusált képek és tartalmak arra késztetnek minket, hogy saját magunkat is ehhez a torz mércéhez igazítsuk. Így aztán a belső kritikus hang egyre hangosabbá és kérlelhetetlenebbé válik.
A szorongás legyőzése – az első lépések a kreatív önbizalom felé
Ahhoz, hogy újra felfedezhessük és kibontakoztathassuk a kreatív énünket, mindenekelőtt meg kell tanulnunk elhallgattatni ezt a belső kritikust. Tudatosítanunk kell, hogy a tökéletesség nem létezik, és hogy a kreativitás lényege éppen az őszinte, spontán, kísérletező megközelítés.
Az első lépés az lehet, ha tudatosan figyelmet fordítunk a saját gondolatainkra, és megpróbáljuk megérteni, honnan jönnek ezek a negatív, leértékelő reflexiók. Érdemes feltenni magunknak a kérdést: mi az, ami engem visszatart attól, hogy megmutassam, amit létrehoztam? Mi a legrosszabb, ami történhet?
Sok esetben rá fogunk jönni, hogy a félelmek és a szorongás alaptalanok. A legtöbb ember számára nem számít, ha nem vagyunk tökéletesek, sőt, sokszor éppen az őszinte, természetes megnyilvánulások nyerik el a leginkább a tetszést. Érdemes tehát eltávolítanunk a tökéletességre törekvés kényszerét, és ehelyett az önkifejezésre, a kreatív öröm megélésére koncentrálnunk.
A támogató közeg ereje
Ahhoz, hogy újra bátran kibontakoztathassuk a kreativitásunkat, nagy segítséget jelenthet a megfelelő támogató közeg megtalálása is. Olyan emberek, barátok, közösségek, akik bátorítanak minket, elismerik az erőfeszítéseinket, és nem ítélkeznek a teljesítményünk felett.
Érdemes körülnéznünk a környezetünkben, hogy kikkel tudunk kreatív tevékenységeket megosztani. Lehet ez egy művészeti csoport, egy alkotó műhely, vagy akár csak néhány hozzánk hasonló érdeklődésű barát. A lényeg, hogy olyan légkörbe kerüljünk, ahol szabadon, félelem nélkül megmutathatjuk magunkat.
Egy támogató, bátorító közeg nemcsak azért fontos, mert megerősíti az önbizalmunkat, hanem azért is, mert inspirációt, új ötleteket, friss lendületet adhat a kreatív folyamatainkhoz. Amikor körülvesznek minket azok, akik értékelik és lelkesednek a munkánkért, az óhatatlanul felszabadítja a gátlásainkat, és még jobban ösztönöz minket arra, hogy megmutassuk a legjavunkat.
A kreativitás mint az önkifejezés útja
A kreativitás nem csupán egy tevékenység vagy készség, hanem sokkal inkább egy életérzés, egy szemléletmód. Amikor átadjuk magunkat a kreatív folyamatnak, akkor lehetőségünk nyílik arra, hogy megmutassuk a világnak, kik is vagyunk valójában. Az alkotás öröme, a flow élménye olyan mély lelki szükségletet elégít ki bennünk, ami messze túlmutat a külső elismerésen vagy a tökéletes produktumon.
Éppen ezért, ha sikerül legyőznünk a szorongásainkat, és bátran felvállaljuk a kreatív énünket, az nemcsak a saját életünket gazdagíthatja, hanem a környezetünkre is pozitív hatással lehet. Amikor megmutatjuk, hogy mit vagyunk képesek létrehozni, azzal inspirálhatjuk, bátoríthatjuk másokat is arra, hogy ők is megtalálják és kibontakoztassák a saját kreativitásukat.
Persze ez nem egy könnyen bejárható út. A belénk ivódott tökéletességkényszer, a külső elvárások, a belső kritikus hang mind-mind komoly akadályokat gördítenek elénk. De ha tudatosan dolgozunk rajta, ha megtanuljuk értékelni a saját erőfeszítéseinket, és ha olyan közegbe kerülünk, ahol szabadon szárnyalhatunk, akkor közelebb kerülhetünk ahhoz, hogy végre megmutassuk a világnak a kreatív énjeinket.
Egy ilyen támogató közeg megtalálása azonban nem mindig egyszerű feladat. Sokszor magányosnak érezzük magunkat a kreatív tevékenységeinkkel, és nem tudjuk, hol keressünk hasonló érdeklődésű embereket. Ebben az esetben érdemes lehet online közösségeket, kreatív csoportokat keresni, vagy akár saját magunknak is létrehozni egy alkotói kört.
Az internet és a közösségi média számos lehetőséget kínál arra, hogy kreatív emberekkel kapcsolatba lépjünk, ötleteket cseréljünk, és kölcsönösen inspiráljuk egymást. Akár egy Facebook-csoport, egy tematikus fórum vagy egy kreatív blog is jó kiindulópont lehet. Ott megismerhetünk olyan embereket, akik hasonló érdeklődéssel és kihívásokkal küzdenek, és akik segíthetnek abban, hogy levetkőzzük a gátlásainkat, és szabadon megmutathassuk a kreativitásunkat.
Az online közösségek mellett érdemes a valós térben is keresnünk olyan műhelyeket, alkotóközösségeket, ahol inspiráló, bátorító környezetben dolgozhatunk. Ezek a terek nem csupán a gyakorláshoz, az új készségek elsajátításához nyújtanak segítséget, hanem ahhoz is, hogy megtaláljuk a belső kritikus hang ellenpontját, és újra megtanuljunk büszkén felvállalni a kreatív énjeinket.
Természetesen nem mindenki számára jelent megoldást a közösségi részvétel. Vannak, akik inkább a magányos alkotás útját választják. Számukra is fontos, hogy tudatosan építsenek ki olyan rutinokat, környezetet és mentális beállítódást, amely támogatja a kreatív folyamatokat. Akár egyedül, akár közösségben dolgozunk, a lényeg, hogy felismerjük a kreativitás értékét az életünkben, és bátran megmutassuk azt a világnak.
